esküvő stílustanácsadás

Esküvő legyen- nelegyen dilemmától a tökéletes nagy napig

Ígértem Nektek esküvői posztot. Elsőként személyes tapasztalataimat osztom meg a szervezéssel kapcsolatban, hátha valaki hasonló cipőben jár és segíthetek neki bármilyen döntés meghozatalában. 

 

Sok nő már kislánykorától az esküvőjéről álmodozik. Én különösebben nem agyaltam azon, hogy milyen habos-babos ruhában, milyen tengerparton fogom kimondani az igent. Mondjuk sokáig nem is volt kinek. Aztán amikor lett, akkor sem voltam benne biztos, hogy vágyom egy egész éves készülődés, bonyodalom után arra, hogy egy napon keresztül én legyek a középpontban. 

Sokáig hánykolódtunk a férjemmel egy egyszerű, olcsó, gyors hivatali “igen” és egy általunk elképzelt hagyománybontó lakodalom gondolata között, míg elhatároztuk, hogy valamilyen ünneplés mégiscsak legyen és belevágunk az előkészületekbe. 

Abban biztosak voltunk, hogy nem szeretnénk hagyományos, százötvenfős, vőfélyes, reggelig tartó, kályhacsővel vonatozós, menyecsketáncos lakodalmat. 

Tudtuk, hogy ehhez persze először a szűk családdal kell megvívni az esetleges harcot, hogy elfogadják, a saját elképzeléseinket szeretnénk megvalósítani és nem egy régi sablont követni. Szerencsére ez jól sikerült.

  • Nem vágytunk rá, hogy ott legyen minden távoli rokon, akivel életünkben  kétszer találkoztunk. Arra sem, hogy minden egyes ember a meghívottak között legyen, akinek mi valaha megfordultunk a nagy napján. Csak azokkal az emberekkel akartunk együtt ünnepelni, akik ténylegesen a mindennapjaink részei, azaz nem csak azért jönnek el, mert kaptak egy meghívót, hanem mert egyértelmű, hogy részesei akarnak lenni a boldogságunknak. Ezt a döntést nem is bántuk meg, mert így volt igazán meghitt, szeretetteljes az esküvő. Arról nem is beszélve, hogy így mindenkivel tudtunk váltani legalább pár szót az esemény során.
  • Az olyan szituációktól is távol akartuk magunkat tartani, mint a tányértörés, a menyasszonyszöktetés, a vőfély beszéde, csipkelődése vagy a menyecske tánca a tíz- , húsz- és kitudjamennyiezrekért. Utólag visszatekintve sem hiányoztak ezek. A vőfély vezényszavait tökéletesen helyettesítette egy programtábla, amikor kellett egy kis segítség a násznép terelgetésében, akkor pedig bedobtam magamat én. 
  • A helyszín kulcsfontosságú kérdés volt. Legszívesebben, hozzánk illően,  egy réten mondtuk volna ki az igent. Persze tudtuk, hogy ezt nehezen lehetne megvalósítani. Több Budapesthez közeli, a várostól távoli helytől is kértünk ajánlatot, míg egy utolsó utáni próbálkozással rábukkantam, hogy az ELTE Füvészkertjében is tartanak esküvőket. Mivel ehhez személyesen is kötődünk, hiszen a szomszédságában lakunk, így rögtön egyértelművé vált, hogy felesleges leutaznunk valahova, ahol még sosem jártunk,  ha gyakorlatilag a “kertünkben” is összeadhatnak minket. Kényelmesebb is lesz leugrani az utca végére az esküvőnkre. A megújult Füvészkert tökéletes rét a város közepén. Madárcsicsergés közben mondhattuk ki az igent, mégsem kellett messzire mennünk.
  • Az egész rendezvény időtartamáról is konkrét elképzelésünk volt. Nem láttuk értelmét a reggeltől másnap reggelig pálinkázásnak. Helyette úgy számoltuk, hogy 16 órás kezdéssel, éjféli befejezéssel bőven jut idő a szertartásra, vacsorára, ünneplésre, táncra. Bár az esküvő napján ez az idő nagyon gyorsan elröppent (kértünk is egy órás ráadást a catering cégtől), de valószínűleg így lett volna akkor is, ha két napos rendezvényről lett volna szó.  
  • Az esküvő “legyen-nelegyen” dilemmánk azért is volt erős, mert sokallottuk az árát annak a bizonyos nagy napnak. Igaz, a szüleink állták a költségeket, mégis nehezen fogadtuk el, hogy a spórolt pénzüket az esküvőiparnak adják. Egy szülőnek az a legnagyobb öröm, ha boldogok a gyerekei. Természetesen mi sem bántuk meg a döntésünket, kár lett volna kihagyni ezt a szép napot. Talán nincs is hasonló alkalom az életben, amikor csak miattunk gyűlik össze ennyi ember és ennyi szeretetet kaphatunk.
  • Amihez szintén ragaszkodtunk, hogy ne legyen zenekar néven futó szintetizátoros,  hanem a saját ízlésünknek megfelelő zenére mulathassunk, azaz a ’80-as, ’90-es évek diszkóslágereire, amikre gyakorlatilag felnőttünk. Ez is így volt jó. Még akkor is, ha nem tudtuk mindenki zenei ízlését kielégíteni, de azért a fiatalok közül a “kemény mag” mindig a tánctéren volt. Mi pedig a mai napig dúdolgatjuk az elhangzott slágereket, melyek azóta még inkább felértékelődtek fülünknek. 
  • A ruha számomra lényeges volt, meg nem is. Tudtam, hogyan szeretnék kinézni.  Pazarlásnak éreztem volna, hogy ha az esküvő költségének a legnagyobb részét az én kinézetemre költött összeg tette volna ki. Ráadásul hiába próbálkoztam beszerezni, egyik magyar szalonban sem szerepelt a kínálatban minimál stílusú menyasszonyi ruha. Így végül egy amerikai fast fashion oldalról rendeltem meg a ruhámat, ami szerencsére tökéletesen passzolt rám. A cipőmet sem szalonból kölcsönöztem. Inkább egy olyat választottam, amit viselni tudok a hétköznapokban is. Hasonlóképpen gondolkodtunk a vőlegény ruhájának kiválasztásakor is. Így bármikor szép emlék ránézni a ruhákra, cipőkre a gardróbunkban.
  • Fontos szempont volt a menyasszonyi külsőm megtervezésénél, hogy nem szerettem volna úgy kinézni, ahogy sosem szoktam. Éppen ezért nem kértem szakemberek segítségét többtízezrekért, mert úgy voltam vele, én is ki tudom sminkelni magamat és a hajamat is be tudom “lőni” olyanra, amilyenre mindig is szoktam. A koronám, az élő virágkoszorú a fejemen a legjobb választás volt! Remélem, hogy ezzel másokat is arra inspirálhatok, hogy a túlzott smink és mesterkélt hajkorona helyett inkább természetesebb megjelenést válasszanak. 
  • A legnagyobb fejtörést a dekoráció jelentette. No nem mintha nem lett volna elképzelésem arról, mit szeretnék, inkább a megvalósításán töprengtem egy kicsit. Megfordult a fejemben, hogy akár én is tudnék gyártani díszeket. Persze jobban körüljárva  a témát beláttam, hogy ahhoz azért mégsincs infrastruktúrám, hogy egy sátor mennyezetét feldíszítsem. Arra pedig végképp nem lett volna időm, hogy az esküvő napján a dekorálással foglalkozzak. Szóval be kellett látnom, hogy kényelmi szempontok miatt ezt muszáj szakemberre bízni. A dekoráció álomszép lett és tökéletesen passzolt a helyhez és hozzánk is. 
  • Azért egy picit mégis szerettem volna kivenni a részemet a kreatív feladatokból, így a meghívót és a menükártyát én készítettem. Ha nem is tetemes összeget, de valamennyit spóroltunk ezzel is és persze a dekorációhoz is illett.    
  • Én legszívesebben hamburgert ettem volna az esküvőmön, de persze nem akartuk, hogy éhes maradjon az idősebb korosztály, így az ételeket a hagyományos magyar ízlésnek megfelelően válogattuk össze. A vacsora után a dekoráció stílusában megkomponált desszertasztal várta az édesszájúakat mini cupcake-ekkel és a menyasszonyi tortával.  Nem maradhattak el az igazi házi sütemények sem, melyek főleg a vendégeknek távozáskor átnyújtott kóstolócsomagba kerültek. Az est folyamán nem volt lehetőségünk végigkóstolni az ételeket, italokat, még szerencse, hogy a szülők gondoltak rá, hogy a maradékot becsomagolják. Így tudtuk végigenni a menüt és nyugtázni, hogy minden finom volt.
  • Mivel a barátok, rokonok között többen foglalkoznak fotózással, így úgy gondoltuk, megkérünk valakit, hogy örökítse meg a legfontosabb pillanatokat. A bejáratnál tábla hívta fel a figyelmet, hogy a többi vendég tegye el a mobiltelefonját, fényképezőjét, és inkább legyen jelen velünk az eseményeken, hagyja érvényesülni a megbízott fotóst. Ez a gyakorlatban nem működött teljesen jól. A csoportképek többségén mindenki más fotós kamerájába néz. Az ilyen baki kiküszöbölése miatt érdemes hivatásos esküvői fotóst fogadni, akinek a násznép koordinálásában is van tapasztalata.  
 
  • Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a gyűrűt a Vē tervezőpáros készítette el. Mi karika helyett négyszögbe zártuk az örök szerelmünket. Ez eddig nekünk bevált!
 
Nemcsak magunknak szerettünk volna maradandó élményt, hanem a vendégeink számára is feledhetetlenné akartuk tenni a napot. Így készültünk több meglepetéssel számukra. Hogy mi volt ez, az egy következő posztból fog kiderülni. 
A folytatásban lesz szó olyan stílussal kapcsolatos dolgokról is, mint hogyan válasszunk évszaktípusunknak, alkatunknak megfelelően ruhát, színeinkhez sminket, dekorációt. Azt is kifejtem, hogyan történt ez az én esetemben, mit honnan szereztem be. 

Ha Te még a szervezés előtt állsz, szívesen vállalom az esküvőd arculatának megtervezését. Az info@jujuszinesstilus.hu címen tudod felvenni velem a kapcsolatot.
JuJu

szín- és stílustanácsadó, személyi stylist
+36 30 398 83 18
info@jujuszinesstilus.hu
https://www.facebook.com/jujuszinesstilus/
https://www.instagram.com/JuJuSzinEsStilus/
https://hu.pinterest.com/jujuszinesstilus/
 
A képeket Pink Pineapple és Varga Eszter készítette